How to Find and Replace Text with One Click in your WordPress Database — WPBeginner

Are you looking to do a mass search and replace in WordPress? Whether you want to find and replace a specific text, URL, or an image, you can easily do so by using a find and replace WordPress plugin or a simple SQL query. In this article, we will show you how to find and…

via How to Find and Replace Text with One Click in your WordPress Database — WPBeginner

How to Get Google Search for WordPress by Replacing Default Search — Elegant Themes Blog

The default WordPress search may be fine when you are just starting out, but as your site grows you will start to see some limitations. Notably, as the amount of content on your site increases, you will realize that it doesn’t always show the most relevant results – making your content harder to find for…

via How to Get Google Search for WordPress by Replacing Default Search — Elegant Themes Blog

The Power of a Well-Trained Memory

Dear Reader! Today I’ve stumbled upon a new website that helps with memorising new things thanks to its intuitive state-of-the-art methodology and the technology behind it. Let me share my first impressions with you all!

The site is called Memrise (www.memrise.com) and it’s totally free. It offers an incredibly large variety of courses and course materials, especially when it comes to language learning. From English through Chinese to German you will definitely find the language that rocks your boat. But if language learning is not your cup of tea, you might want to browse through the list of available courses. Here are a few titles I’ve picked out at random:

  1. Psychology
  2. Biology
  3. Literature
  4. Film
  5. Law
  6. Medicine and Healthcare

Or if you simply wish to improve your memory you’ll find a number of tools under the heading Memory training as well as other fun and enjoyable ways to waste your time away in a useful manner.

After you’ve selected your course you can start it immediately or postpone it to a later period. To do this, just press the pause icon on the top of the screen. You can return to your courses anytime and with the help of Android and IOS anywhere (provided that you have a net connection, since the site automatically stores your progress.

But how does the site’s education system work? To simply put it: the courses you choose teach you a number of things whether they be words, equations or dates. After a certain time period within the given course the programme will ask you to practise what it has taught you. Let me give you an example: let’s say you want to learn German (like I do; you know, an advanced level of German always comes in handy 😉 ) and you’ve just learnt five words.

Memrise will teach you two words at a time and then make you repeat those words by writing them down (providing you with the language specific letters, such as ä or ß, for German), or by choosing the correct word from a list of words. After three or four repetitions per word you may continue your “quest for the holy grail”. After you finish a session you can always ask for a review of that particular session. In addition, the programme is going to offer you the following possibilities for studying: you can choose between 5, 15 or  45 minutes of practice per day. Isn’t that something nicely fitted to your demands?

If you want to gain more from the site you can always go pro by paying a monthly “tuition” of $9, or if you feel so inclined, you can pay off a whole year by spending $59. Both options will enable you to get a more personalised teaching that is tailored to your specific needs in any subject matter.

I hope you are going to enjoy this site as much as I do. I’m sure I’ll return to that site for my daily dose of personal education. How about you?

 

Miért jó nyelveket tanulni?

Kedves Olvasóm! A címben szereplő kérdés egyáltalán nem költői, igyekszem azt megválaszolni. Ugyanakkor, én csupán egy lehetséges értelmezést kínálok fel neked, amit majd teljesen elvetsz. Vagy teljességgel elfogadsz és helyeselsz. Esetleg részben elfogadod, részben nem. Talán az is megeshet, hogy elolvasod az itt írtakat, de magadban felülbírálod, továbbgondolod és írsz róla valahol. Mondjuk egy blogban. 🙂 (Mintha csak egy konstruktivista kézikönyv egyik fejezetét olvashatnánk, nem igaz?)

Kezdjük mindjárt a nyilvánvalóval: Semmit, ismétlem, semmit nem lehet megtanulni, ha az ember nem szereti azt! Ha nem érzed a részednek az idegen nyelveket, ha számodra lényegtelen apróságnak tűnik az, hogy milyen külföldi nyelven beszélsz, hiszen “mindegyik ugyanolyan”, akkor kérlek hagyd el ezt az általad nem kedvelt süllyedő hajót. Nincs harag. 🙂

Ha viszont úgy döntesz, hogy maradsz, kérlek gondold végig a következő kérdéseket: Szereted az idegen nyelveket? Melyik nyelvet/nyelveket szereted a legjobban? Ha ezekre a kérdésekre pozitív választ tudtál adni, akkor még nincs minden veszve! Ahogyan Kőrösi Bálint, az Öt év, öt nyelv blog írója is kifejtette, bármilyen idegen nyelvet meg lehet tanulni és használni azt, ha szeretjük (https://otevotnyelv.com/nyelvtanulas-szeretete/). Ellenkező esetben ugyanis csak egy tehernek fogjuk érezni. Márpedig a tehertől és a nem kívánt dolgoktól az ember igyekszik minél előbb megszabadulni. Ugye?

Akkor hát, miért is érdemes nyelveket tanulni? Szedjük össze a leggyakoribb “külső indokokat”, vagy ha úgy tetszik, kényszerítő erőket:

  1. Munkahely – Mivel ma már igen kevés szakképzett munkás és értelmiségi engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne beszéljen legalább egy idegen nyelvet (ez a legtöbb esetben az angol), így szinte óhatatlan, hogy a munkavállalók igénylik azt, hogy tudjuk használni a nyelvtudásunkat. Még akkor is, ha csak kávéfőzésre használjuk azt. 🙂 Emellett persze az adott ország nyelvét (jól) beszéló alkalmazott kicsit magasabb bért szakíthat, mint a nyelvet egyáltalán nem beszélő kollégája.
  2. Továbbtanulás, diploma – Még mielőtt munkát vállalhatnánk egy jól menő multinál, még kézhez kell vennünk eme szent iratot. Ennek megszerzésének kulcsa pedig a megfelelő mennyiségű és minőségű (értsd: szintű) sikeres nyelvvizsga. Ebben a versenyben azonban a nyelvszakosok, mint például e sorok írója, ugyanakkor hatalmas előnnyel indulnak. Ennek oka, hogy aki nyelvszakon végez, annak a diplomája egyenértékű egy felsőfokú nyelvvizsgával. 🙂 Az természetesen más kérdés, hogy az adott intézményi képzés hány nyelvvizsgát ír elő a hallgatóknak a képzés végére, a “kimeneti állapot” eléréshez.
  3. Nyaralás – Szigorúan véve, ez talán az az érv, ami a legkevésbé érdekli az átlag embert, akinek nincs fölösleges dugipénze egy-két ország meglátogatására. Fontos azonban tudnunk, hogy a munkaerő szabad áramlásával párhuzamosan a különböző utazási társaságok és azok ajánlatai is igencsak megszaporodtak. Kiemelten nagy szerepet tölt be a külföldre utaztatásban a “fapados ajánlatokkal” operáló légitársaságok sora, mint például a Ryanair (https://www.ryanair.com/hu/hu/), vagy a Wizz Air (https://wizzair.com/hu-HU/FlightSearch). Aki pedig szeretné egy helyen megoldani az utazás és a szállás kérdését, annak ajánlom a Skyscanner oldal böngészését (http://www.skyscanner.hu/).

Egyelőre ennyit, a külső kényszerítő erőkről. Azt hiszem ebből a rövid listából is jól látszik, hogy valójában két igen fontos oka van annak, hogy az emberek idegen nyelveket tanulnak, illetve tanulni kénytelenek (feltéve, ha nem számítjuk ide egy lehetséges hirtelen lakhelyváltoztatás lehetőségét [lsd. nemzetközi menekültáradat], amikor igencsak jól jön, ha valaki beszél legalább egy külföldi nyelvet).

Kedves Olvasóm! A következő alkalommal azokról az okokról fogok írni, amelyek a nyelvtanulást valóban elősegítik. Előjáróban annyit árulok el, hogy igen, a belső motivációról lesz megint szó. 🙂

 

Hogyan ne tanuljunk külföldiül? 2. rész

Ismételten köszöntelek kedves Olvasóm! Régen találkoztunk.  Azóta sok víz lefolyt a Dunán és pedig ismételten szeretném megosztani veled gondolataimat. Legutóbb csokorba szedtem pár olyan tévedést, illetve kifogást, amit nagyon sokan, nagyon sokszor hangoztattak az idegen nyelvtanulással kapcsolatban.

Most ellenben azokkal az apró, ám csöppet sem elhanyagolható tényezőket szeretném bemutatni neked, ami szükségesek a sikeres és hatékony nyelvtanuláshoz.

Amik tehát kellenek ehhez a fajta sikereses mutatványhoz, azok a következők:

  1. Kitartó és rendszeres tanulás: ez olyan a nyelvtanulónak, mint a testépítőnek az eddzés, e nélkül semmi nem fejlődhet. Ezzel kapcsolatban nincs csodaszer, vagy módszer amivel ezt meg lehetne úszni. Aki mégis megússza, az két okból teheti meg:
    1. Olyan fogékony az elméje az idegen nyelvek iránt, hogy bármit képes begyömöszölni a fejébe, hosszú távon megtartani és bármikor frissen előhívni, hogy az nem okoz számára kihívást. Őket nevezem úgy, hogy a nyelvzsenik (lásd a Hogyan ne tanuljunk külföldiül 1. részében a videót a 20 nyelven beszélő srácról; a Youtube egyébként tele van a hozzá hasonló emberekkel. Elvégre, nem csak kiscicás videók vannak a világon. 🙂 )
    2. Apuci/Anyuci menő vállalkozó, üzletember, politikus, Atyaúristen, és így a gyereknek nem számít a nyelvtudás, mert mindig lesz mellette valaki, aki majd fordít és tolmácsol neki. Ők a pénzeszsákok.
  1. Megfelelő minőségű és mennyiségű idegen nyelvi input és intake: az előző hasonlítnál maradva: ami a tesépítőnek a protein, karnitin, tömegnövelő, az a nyelvtanulónak a könnyített, majd eredeti szöveget tartalmazó olvasmányok (nyomtatott könyvek, e-könyvek, képregények, újságok, blogok, mint péládul ez is 😀 ), hanganyagok (zene, előadás, podcast, Youtube videó, rádió műsor vagy éppen hangoskönyv), illetve az adott nyelven keresztül végzett írásos és szóbeli gyakorlatok. Ehhez persze hozzá lehet venni az iskolai tanulás során vásárolt tankönyveket és munkafüzeteket is, amelyeket felelevenítve ráeszmélhet az ember, hogy valójában mennyit is ért abból, amit kapott a nyelvtől, ami egy csodálatos siker érzés. (Azoknak, akik előtt ismeretlen lenne az input és az intake fogalma, íme egy kis nyelvészet [Nem, nem kell megijedni, nem lesz kínai, ígérem 😉 ]. Input = MINDEN amivel az adott idegen nyelven találkozunk; intake = minden, amit befogadunk magunkba és elménkbe az adott nyelvből (köszönések, dalok, versek, filmcímek, akármi).
  1. Idő: ezzel kapcsolatban lásd a Hogyan ne tanuljunk külföldiül 1. részében a második kifogásnál írtakat.
  2. Pénz: habár rengeteg nyelvtanulási segédlet és tananyag ma már karnyújtásnyira van tőlünk (Igen, a számítógépről és a Google-ról beszélek.), mégis a legtöbb friss tartalom (content) még pénzért kapható. Érdemes persze jól meggondolni, hogy pontosan mire akarunk költeni és mennyit a nyelvtanulás során. Jó tanács: · mindig nézzünk szét a különböző weboldalakon (Igen, a kalózoldalakon is, ha kell!), hátha megtaláljuk a keresett árut és így olcsóbban jövünk ki a dologból. (Egy későbbi blogbejegyzésben készítek egy listát mindazon oldalakról, ahol ingyenesen elérhető tartalmakkal tudod felvértezni magad, kedves Olvasó.)
  3. Belső motiváció: a sor legvégére hagytam a legfontosabb, ugyanakkor a legtöbbet hangoztatott tényezőt. Senki nem veszi a fáradtságot, hogy nyelveket tanuljon (vagy bármi mást csináljon), ha nincs meg benne a vágy, a tűz, amely arra ösztökéli, hogy megcsinálja a leckéjét és megtanulja a kijelölt anyagot (és azt, ami azon túlmutat, majd gyakorolja azt). Ugyanakkor, sokak esetében akiknél hiányzik a belső késztetés, ha a külső nyomás elég erős, az is ösztönzőleg hathat a tanulóra (édesség, ajándék, magasabb fizetés, jobb állásajánlat, túlélés egy idegen nyelvi környezetben, stb.). Természetesen a pszichológusok és a pedagógusok mind ennek a motivációnak az elsődlegességét hangsúlyozzák – és ezt teljesen okkal teszik – azonban nem értek egyet azzal az elképzeléssel, miszerint mindenkinek mindent egyformán kellene tanítani, hiszen mindenkinek mások az erősségei, aminek kitűnő bizonyítéka a többszörös intelligencia modell is (Ennek remek leírása olvasható Howard Gardner alapművében a Multiple Intelligencesben [http://www.bookdepository.com/Multiple-Intelligences/9780465047680]. Továbbmegyek: van, akinek a jelenléte egy hagyományos osztályteremben, illetve közoktatásban egyáltalán nem kívánatos. De erről majd máskor.

A new discovery

This is going to be a really short post, almost like a note. I’ve just been sent an e-mail with a link to a great site. It’s called myairbridge.com. It a site that allows you to send large files via e-mail or just upload them and send a link to those you want to share the files with. You can do this with a file size of 20 GBs! And the best part? It’s completely free to use!

I’m guessing it works like most file sending services, i.e. if you buy a premium account you can send even larger files. But for Christ’s sake, 20 GB is pretty large enough, isn’t it? 🙂

Good sending!

What is speech fluency?

Fluency is the flow of speech.   Fluent speech is smooth, forward-moving, unhesitant and effortless speech.   A “dysfluency” is any break in fluent speech.  Everyone has dysfluencies from time to time.  “Stuttering” is speech that has more dysfluencies than is considered average.
Everyone has dysfluencies in their speech.  The average person will have between 7-10% of their speech dysfluent.  These dysfluencies are usually word or phrase repetitions, fillers (urn, ah) or interjections.  When a speaker experiences dysfluencies at a rate greater than 10% they may be stuttering.  Stuttering is often accompanied by tension and anxiety.  The types of dysfluencies in stuttering may also be different. Sound or syllable repetitions, silent “blocks”, prolongations (unnatural stretching out of a sound) and facial grimaces or tics can be present.
Many children go through a period of normal nonfluency between the ages of 2 and 5 years of age.  The frequency of dysfluency can be greater than 10%.  The dysfluencies are usually whole word or phrase repetitions and interjections.  The word is repeated just once or twice and is repeated easily.  The child does not demonstrate any tension in their speech and is often unaware of their difficulty.  It has been suggested that the cause of this nonfluency may be a combination of increases in language development, development of speech motor control, or environmental stresses that can occur in typical busy families.   Some children “outgrow” these dysfluencies, others do not.

Hogyan ne tanuljunk külföldiül? 1. rész

 Úgy gondolom, illő elmondanom, egyúttal tisztáznom, pár félreértést, amiről sokszor szó esik a nyelvtanulással kapcsolatos beszélgetések folyamán, és amiről másképp vélekednek a hétköznapi emberek, és másképp a szakértők (akik szintén hétköznapi emberek, tehát ők is tévedhetnek 🙂 ).

Hogy miért érdekel az, hogy mások (értsd: az idegen nyelveket tanulók, értsd: MINDENKI), azon belül is magyar honfitársaim jelentős része, miért nem beszél folyékonyan/folyékonyabban a különböző idegen nyelveken, amelyeket éveken át szorgalmasan és kitartóan tanult? Egyáltalán, miért jelent akkora kihívást sokak számára, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet, ráadásul úgy, hogy használni is tudják?

Persze itt most lehetne hivatkozni sok mindenre, ami megakadályozta a sikeres és boldog beszéd, illetve nyelvtanulást, azonban egy túl hosszú bejegyzésnél fennáll a veszélye, hogy elriasztja olvasóm népes táborát 🙂 . Éppen ezért itt és most csupán kiragadok/kitalálok néhányat a leggyakoribb indoklások közül és pár sorban reflektálok rájuk.

(Kedves Olvasóm, ha a lenti kategóriák közül egyik sem igaz rád, akkor te vagy egy nagyon szerencsés és boldog társam vagy a nyelvek birodalmában, vagy hiányos a listám. 🙂 esetleg még magadnak sem vallottad be az igazi okot, akkor pedig ideje lenne elgondolkodnod ezen.)

  • “Nagyon nehéz a … nyelv!” – Adódik a kérdés: mihez képest? Megsúgom, nem léteznek “könnyű” és “nehéz” nyelvek. Idegen nyelvek vannak, amelyek annak függvényében lehet besorolni a “könnyű”, illetve a “nehéz” nyelvek kategóriájába, hogy mekkora “nyelvi távolság” van a két nyelv között (lsd. szókincs, nyelvtani struktúrák, hangtan, szórend, intonációs minták, stb.). Például, mi magyarok azért vagyunk más idegen ajkúakhoz képest nehezebb helyzetben amikor nyelveket tanulunk, mert mi nem tartozunk egyetlen népes nyelvcsaládba sem. Mire is gondolok? Hadd illusztráljam egy-két példával:
    • Az angol, ami a jelenlegi lingua franca (világnyelv franciául; pedig mennyire utálom ezt a nyelvet, dehát a nyelvészetben és az irodalomban is milyen sok kifejezés van franciául, bah!) a nyugati német nyelvcsaládba tartozik. Pontosan abba a nyelvcsaládba, amibe a német és a holland is. Következésképpen, ha egy német elkezd angolul tanulni sok hasonlóságot fog találni a két nyelv között, így gyorsabban/könnyebben tanulhatja meg azt.
    • Az újlatin nyelvek csapatában játszó francia, olasz, spanyol, portugál vagy román válogatott bármely tagja könnyedén megtanulhatja a másik nyelvét, hiszen, bár itt is mutatkoznak minimális eltérések a nyelvhasználatban, mégis a  nyelvcsaládhoz tartozó nyelveken belül relatív kicsi a távolság, így könnyebben “átjárhatnak egymás térfelére”.
  • “Nincs időm nyelveket tanulni.” – “Időnk arra van, amire mi akarjuk!”, hangzik a sablon Facebookszűrőn átszűrt Coelhoval és Müllerrel tálalt bölcsesség. Tény és való, hogy rohanó globális világunk egy őrült taposómalom, ahol taposni kell mindenkit és mindent, csak azért, hogy életben maradhassunk (már ha hihetünk a média által felénk küldött üzeneteknek, mert mindent fenntartással kell kezelnünk :-)). Éppen ezért, érdemes egy hatékony(abb) időbeosztást kialakítani, ami valóban segíthet a saját hatékonyságunk növelésében, hogy elérhessük az “időmilliomos” szintjére (Aki látta a Lopott idő című filmet tudja miről beszélek.).
  • “Nincs nyelvtehetségem!” – Daragíje druzjá, avagy kedves barátaim. (orosz; lám, még X év távlatából is emlékszem a volt általános iskolai angoltanárnőm, Éva néni, által nekem tanított mondatra! Megjegyzés: Éva néni eredtileg orosz szakos nyelvtanár volt.) Való igaz, hogy az igazi nyelvtehetség nem születik minden bokorban, éppen ezért is kevés az olyan poliglot (több nyelvet beszélő személy), mint a videóban látható New York-i srác, aki 20 nyelven beszél, mégsem kell varázserővel rendelkezni ahhoz, hogy bárki megtanulhasson tetszőleges számú nyelvet.

A következő bejegyzésben tovább göngyölítem a nyelvtanulással kapcsolatos tévedések és téveszmék fonalát. Remélem akkor is velem tartasz, kedves Olvasó! 🙂

 

 

To the Polish Mother

poland-abortion2

(People demonstrate against the Polish government’s plan of tightening the abortion law in front of the Parliament in Warsaw, Poland April 3, 2016. Banner reads: “Hell of women continues”. REUTERS/Kuba Atys/Agencja Gazeta)

There is a crazy world out there. A world where one does simply not decide what to do with his/her own life. Or the life of their future child, as is the case in Poland.

The leading members of the Polish Catholic Church have pushed forward a demanding message. A clear message: regardless where a future baby originates from – whether they are the results of a “bit too strong love bond” between members of a family, or of a street (gang)rape – the child must be delivered into this world. Even if it means the death of the mother and the child.

What a Christian way of increasing the number of churchgoers! Even if it means sitting on the isles with your retarded children begotten by people you don’t know, or never wanted to be your children’s father.

Brave New Poland!

P.S.: And people wonder why I’m not a “true servant of the Lord”. Here’s a hint: I wish to think for myself and my future children. Amen.

Játszótéri beszélgetés

Meglepő, hogy az ember mennyi mindent megtud a diákjairól. Olykor a legfurábbnak tűnő helyzetekben. Például akkor, amikor megkérik, hogy felügyeljen két osztályra, amíg megjön a tánctanár. Semmi para. Napsütés: check. Kellemes hőmérséklet: check. Kabát: nyet!

Így álltam és járkáltam én a játszótéren, körülöttem, vagy épppen a messzi távolban a két osztály tagjainak sziluettjei. A közelemben lévők között feltűnt kedvenc dulifulim. Azt hiszem az elnevezés találó, mivel hősnőnk szeret sokszor feltűnően hangosan, duzzogást színlelve lereagálni különböző helyzeteket. Bármivel kapcsolatban. Ki érti ezt? Én biztosan nem, mert hiába vagyok (leszek) doktor, mégsem értek jobban a női lélekhez, mint bárki más. 🙂

Szóval, szigorúan betartva a három lépés távolságot (“nem bratyizunk a diákkal, akármi is van, mert a végén még félreérti a helyzetet és aztán a [ráérő, a gyerekeivel sokszor egyáltalán nem törődő, ellenben jogilag túlképzett] szülő feljelent akármiért is”), majd beszélgetést kezdeményeztem az ellenkező nem képviselőjével, csak hogy szociális kompetenciáimat fejlesszem. Értsd: hogy “csajozzak!” 😀

(Mondhatnám ezt is, de ez kicsit kései lenne az én esetemben, a lánynál pedig talán túl korai. Micsoda ósdi konzervatív szemléletű alak vagyok én, kérem! 🙂 ).

Szóval, a hagyományos népi bölcsességet szem előtt tartva (értsd: A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út.) (Kérem, hát tehetünk mi róla, hogy az evolúció a férfiakban kifejlesztette a jól elkészített és ízletes ételek és azok készítője iránti nagyrabecsülés képességét? 🙂 ), valamint tekintettel arra, hogy a lány szívesen süt és főz, beszélgetésünket is itt kezdtük. Majd a tőlünk távolabb egy csoportban ülő menő csajok csoportjával szemezve elvonultunk egy csendesebb helyre…a hintákhoz. Mert itt születnek a magasröptű eszmefuttatások, kedves Olvasóm!

Ahogy folyt beszélgetésünknek folyamatos teniszjátszmája, amely során az egyik oldal mindig feldobta a labdát (értsd: a kérdést), míg a másik fél lecsapta azt (magyarán válaszolt rá), egyszer csak elérkeztünk a nagy kérdéshez: hogyan látom magamat? Milyenek az osztálytársaim velem szemben? És milyennek látom a mellettem hintázó, amúgy nem éppen sármos, de legalább csöppet sem vicces tanárt, aki mindenféle hülyeséggel traktál? Ilyen és ehhez hasonló témákról folyt a mi kis társalgásunk, amikor is a hirtelen felindulásból összeverődött osztálytársak hím tagjai, akik  mintegy megirigyelvén sikeremet a csoport ezen lány tagjánál elkezdték skandálni a már jól ismert rigmust: Két szerelmes pár, mindig együtt jár.

Ezt fel sem vettem, mert ettől már jóval nagyobb aljasságokkal is vádoltak meg életem során (lsd. két világháború kirobbantása, brókerbotrány, olajszőkítés, stb. 😉 ), így leráztam magamról a megalapozatlan vád verbális esőcseppjeit, akár egy rutinos kutya a frissítő záport. Ellenben az inzultus hatására erős késztetést éreztem magamban, hogy némely “úriembert” úgy illessek lábbal, mint a gyakorlott erdőkerülő a mérgező gombát.

(Sajnos nem tettem meg, pedig biztosan jót tett volna a lelki békémnek. Na mindegy. Lesz még nap. 🙂 )

És hogy mi a tanulság? Amikor egy lány tanítványod, akivel laza másfél órát beszélgetsz a játszótéren mindenről, ami őt érdekli, (miközben más osztálytársak éppen könnyelműen fejes ugranak a játszótér mellett folyó patakba, amiben alig van víz 🙂 ), majd amikor visszaadod neki a telefonját (mert mi minden értékeset begyűjtünk a nap elején, nehogy lába kelljen 🙂 ) és azt mondja neked, hogy “Köszönöm, hogy beszélgethettem magával.” az egy olyan érzés, mint amikor az általad nevelt fán végre beérik a gyümölcs. (Bocs, jobb hasonlat nem jutott az eszembe. Legközelebb majd jobban igyekszem. 🙂 )

U.I.: Mire én annyit válaszoltam neki: “Szívesen. Ez ingyen van. A pszichológus viszont drága.” (Ezúton is elnézést kérek minden lélekdoktortól a megjegyzésemért.)