How to Learn Sentences, Rather than Words

Dear Reader! We have all been there: trying to memorize a whole bunch of words and phrases just to be able to speak in front of the class or to try to give our best during a language test, maybe a presentation. When such occasions arise we either try to cram in as much as we could inside our heads, or just to give up at all.

But some sought out alternative solutions to studying just words and fixed expressions. Let’s see one of these alternative solutions: introducing Clozemaster!

clozemaster-icon.jpg

www.clozemaster.com

Clozemaster is a pretty neat way of studying a language right from the start. Whether you are a newbie or a veteran, the game-like features, the UI, the 8-bit dashboard will definitely grab your attention, especially if you are into retro gaming style. What’s more, you will level up after each time you successfully reach the end of a level (see my first pic on my current level).

Screenshot_2018-08-14 Learning Deutsch From Magyar
My current level as a deutsch Student. 🙂

The free users can only practise their vocabulary, while premium users have access to both listening and speaking activities as well. In addition, you can choose between multiple choice like tests and text inputs, the latter one rewarding you with double the points than the previous one, every time you score points.

So, instead of just rote learning one word after another, you can see the words working together to form complex and natural sentences. Some are easier and you can quickly anchor them down in your head while others require a bit more patience and practice, depending on the level you’re studying, your mother tongue and your language skills. But fear not! For Clozemaster always showes you the correct result and takes you back to the sentence that needs more practice right before the end of the round. And if you need more, feel free to review all the sentences you have mustered so far! Or go for a ride on the wave of grammar challenges where the task is the same, but you will be required to do a bit of an accuracy tests instead. 😉

The sheer number of learnable languages on the site is rather staggering. As an English speaker you can learn from Afrikaans and Arabic through Greek and Hungarian to Welsh and Yiddish!

Screenshot_2018-08-15 Learn language in context - Clozemaster
All the languages you can learn as an English speaker.

Finally, here are a few screenshots of my dashboard and my score. I’m studying German at the moment with the help of the site and I enjoy it greatly! 🙂

Screenshot_2018-08-14 Learn language in context - Clozemaster
My dashboard with all the current functions available.
Screenshot_2018-08-14 Learning Deutsch From Magyar(1)
My stats and progress bar.

Használati útmutató a blogomhoz

Kedves Olvasóm! Korábban már írtam arról, hogy mi a blogom célja és rendeltetése. Ha ez esetleg elkerülte volna a figyelmedet, kérlek olvasd el itt: https://wordpress.com/page/fluentspeechblog.com/1

Arra azonban nem tértem ki, hogy pontosan HOGYAN is tervezem ezt a fajta tájékoztatást és tanítást, népoktatást. Nos, most erre szeretnék röviden kitérni.

A blog célja elsősorban az idegennyelvi beszédfolyékonyság (fluencia) növelése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi készség (olvasás, írás, hallott szövegértés; esetleg fordítás, tolmácsolás) nem lenne fontos, vagy nem kellene fejleszteni, de tapasztalatom szerint a nyelvtanulóknak, illetve nyelvet használóknak sokszor a folyékony beszéd okozza a legnagyobb kihívást. (Ez természetesen a elsődlegesen nem-anyanyelvűekre vonatkozik.)

A blogot bilingviálisra (kétnyelvűre) terveztem. Ennek oka abban keresendő, hogy bár főleg magyar nyelvtanulóknak szánom az itt található tartalmakat, mégis, a mai globális világban nem árt, ha az embert a nemzetközi porondon is jegyzik. Éppen ezért az itt olvasható bejegyzések egyaránt elérhetőek lesznek magyarul és angolul egyaránt.

Emellett nem árt, ha tudod, hogy azért én is emberből vagyok és néha előfordul, hogy kicsit érzékenyebb, személyesebb tartalmakat is feltöltök erre az oldalra. Természetesen ezeket a szövegeket nem kell elolvasnod, ha nem akarod. Véleményezésre mindig van lehetőség az egyes írások kapcsán, de EZT CSAK KULTURÁLT FORMÁBAN, ÉSZÉRVEKKEL ALÁTÁMASZTVA FOGADOM EL! Természetesen minden esetben fenntartom magamnak a jogot és a lehetőséget, hogy bármely durva, sértő, nem odaillő megjegyzést eltávolítsak az oldal zavartalansága érdekében. Kérlek, erre légy tekintettel!

A fentiek tükrében szeretnék különféle offline és online forrásokat felkínálni, amelyek remélhetőleg hozzájárulnak az idegennyelvtudásod elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. Ezek között a tartalmak között szerepelnek tanulást segítő weboldalak, blogok, könyvek, film, zene vagy éppen sorozatajánló. Ezen források esetében két fontos szabályt kell mindig szem előtt tartanod:

  1. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG KIPRÓBÁLT DOLGOKAT AJÁNLOK NEKTEK! Semmi olyat sem szeretnék bárkinek felkínálni, amit előzetesen legalább egy rövid ideig nem teszteltem, hiszen így nem lehet hiteles a bemutatás!
  2. BÁRMI, AMI NEKEM BEVÁLLT, VAGY TETSZETT NEM BIZTOS, HOGY NEKED IS MŰKÖDNI FOG! Ez bármivel így van, nem kell meglepődnöd. Vannak olyan módszerek, weboldalak, szolgáltatások, amelyek bizonyos embereknek kedveznek, míg mások kevesebb vagy éppen alig érzékelhető sikerrel fogják használni. Ennek ellenére mindenkit arra biztatok, hogy bátran tegyen egy próbát az itt felkínált lehetőségekkel!

Akkor hát, kalandra fel!

🙂

Miért fontos, hogy nyelveket tanuljak?

Kedves Olvasóm! Bizonyára benned is felötlött már a kérdés, hogy tulajdonképpen miért voltak kötelező idegen nyelv óráid iskolás/főiskolás vagy egyetemista éveid alatt. Miért voltak fontosak ezek az órák? Mivel lettél több ezeknek köszönhetően? Éppen ezen kérdésekre válaszul most felvetek néhány lehetséges megközelítést.

Az idegennyelv-tanulás fontosságáról, illetve annak konkrét, az agyra és a gondolkodásra gyakorolt pozitív hatásairól egy remek rövid, ámde jól érthető TED videó tesz tanúbizonyságot (https://www.youtube.com/watch?v=MMmOLN5zBLY). Ebben a videóban is jól látható, hogy a két (vagy többnyelvű) agy milyen jótékony hatásokat “szenved el” az idegen nyelvtanulás oltárán feláldozott sok-sok órányi (vagy éppen évnyi) gyakorlásnak köszönhetően.

Egy másik, szintén nem elhanyagolható, megközelítése az idegennyelv-tanulásnak az ilyen jellegű tudás anyagi vonzata, amelyet Bálint a következő blogbejegyzésében remekül összefoglal a 2016-os évre levetítve.

https://otevotnyelv.com/nyelvtudas-2016/

Továbbá, idegen nyelvet nem csak anyagi okokból, vagy az újdonság keresése, illetve a szellemi frissentartás miatt lehet, illetve érdemes tanulni. Ma már egy olyan globális világban élünk, ahol szinte lehetetlenség legalább egy idegen (zömmel az angol) nyelv ismerete nélkül (meg)élni.

A legtöbb sorozat, film, tudományos kutatás, vagy éppen a magyar nyelvbe bekerülő új kifejezés (pl. ezt adom; szó szerinti fordítása az angol I give that-nek, de a magyar megfelelő önmagában nem közvetíti ugyanazt a jelentést, mint angol eredetije, ráadásul igen “magyartalanul” hat) is az angol nyelvből ered. Így tehát legalább ezt a nyelvet fontos jól és helyesen megtanulni és használni. Ez természetesen nem csak az én véleményem, ez egy tény. 🙂 Így tehát, már csak hobbi szinten is érdemes elkezdeni foglalkozni egy (vagy több) idegennyelv-tanulásával akár otthon, az internet segítségével. A későbbiekben bemutatok majd néhány weboldalt, amely segítséget nyújt ebben a folyamatban.

Akármi is legyen az indokunk az idegennyelv-tanulására, fontos, hogy kitartóan és következetesen csináljuk azt, különben annak hatékonysága alacsony lesz, lsd. a következő cikket ennek kapcsán: https://otevotnyelv.com/fokusz/.

Kedves Olvasóm! Kívánom neked, hogy megtörhetetlen lelkesedéssel és kitartó munkával érd el a célodat: egy vagy több idegen nyelv magas szintű ismeretét, illetve használatát! Ugyanakkor, soha ne feledkezz meg saját anyanyelved fontosságáról és annak igényes és művelt szóhasználatáról sem (káromkodni természetesen szabad, de kizárólag indokolt esetben és csak egy egészséges időtartamig, különben egy, a nyelvi igénytelenséget jól mutató szokássá válik ;-)).

„…soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségesig mívelni kötelesség.” (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837))

A website for those who want to reach the next level of English

I came upon a very useful website a few year before and immediately decided to re-post the posts it shares on Facebook with other fellow teachers of English and students eager to add some more to their knowledge of this language. This site was Fluent Land. (https://www.fluentland.com/)


Fluent Land caters for a number different needs, whether they are coming from teachers of English or students of the language:

  • It provides you with a place to practice different language skills from grammar and listening to vocabulary and pronunciation (the latter one can be practiced on either a beginner, an intermediate and an advanced level).
  • It offers both TOEFL and IELTS practice material.
  • It helps both your students and you, too with a variety of language games that aim at improving the different skills of language users.
  • In addition, it is not only a site for language learning, but also for getting to know other teachers and students from around the globe. Both the forum and their blog are open to new ideas brought together by the many.
  • Finally, it let’s you search their online database of users to find either the right language teacher for your personal needs or the next foreign language that you want to study. 

Screenshot_2018-07-24 Fluent Land – Online Language Learning Community

What I found really cool about this site is the sheer number of great material that you can browse online and print out as educational aid. My favourite section is the vocabulary part of their blog (http://www.fluentland.com/english-vocabulary-lessons/): from here, they freely share their vocabulary materials on Facebook and of course, – one good turn deserves another, – the knowledge they so generously have imparted on us, is spread further thanks to the “Share” button.

If you want to find out more about their goodies and improve the level of English of those you work with every day, give it a spin! 🙂

 

Keserű pohár

Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy vajon tényleg kell-e mindenkinek idegennyelveket tanulni?

Sokszor azt tapasztalom, hogy nem kevés ember, aki éveket öl az idegennyelv tanulásba (ők azok, akik szó szerint elvesztegetik az idejüket, mivel számukra az egész folyamat gyakorlatilag nem más, mint kínszenvedés) amikor nem jut el a siker csúcsára (de még csak a domb tetejére sem), siránkozik az eredménytelenségén és így panaszkodik:

“Nem volt jó a tanár.”, “Nem jól tanítottak minket.”, “Semmi értelmeset/hasznosat nem tanultunk az órán.”, stb. stb. stb.

Őszintén szólva, megértem ezeket az embereket. Tényleg. Teljesen. Számukra amit tanultak az órán (már ha tanultak egyáltalán, mert tisztelet a kivételnek, sokuk csak testileg van jelen társai között, lelkileg valamelyik másik létsíkon tartózkodik) az teljesen felesleges és értelmetlen. Gondolja ő. Hány ilyen embert ismerünk, aki nem tanult meg egy idegen nyelven, mert abszolút nem érdekelte a dolog ÉS mert nem fektetett bele kellő mennyiségű ÉS minőségű energiát? Nyugodt szívvel mondhatom ki ezekkel az emberekkel közösen: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN VETTETEK RÉSZT A NYELVÓRÁKON! Tényleg.

Persze az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa (lásd pl. itthttp://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=157) világosan kijelenti, hogy 16 ÉVES KORIG TANKÖTELES A GYERMEK. Tudjuk jól. Most inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy ha általános, illetve középiskolai évei alatt a kommunikatív nyelvtudás minimumát sem volt képes összeszedni az illető (nem, itt most nem arra gondolok, hogy képes kérni egy pohár vizet és hosszú szünet), akkor minek koptatta addig a nyelvórákban a padot? Nem egy esetben pont az ilyen emberek azok, akik unalmukban és közönyükben minden lehetséges eszközzel megzavarják a tanóra menetét. Mindezt azért, mert nem értik, mi történik az órán, hogy a tanár miről beszél, vagy mert nem érdekli őket az adott tananyag, illetve tantárgy. Persze a sor tovább bővíthető olyan elemekkel, mint például a következő varázslatos hívószavak: alacsony szocióökonómia, szociokulturális státusz (magyarul: szegény és műveletlen bunkóerős kisarkítással), alulmotivált, alulszocializált, stb, stb. Csodálatos. (A tanulási nehézségekkel küzdő kategóriáját direkt nem vettem ide, mert az egy kicsit komolyabb, súlyosabb dolog a fentiekhez képest.)

A fenti érvekre (kifogásokra) csak annyit tudok mondani, hogy: Na und? Nem egy olyan osztálytársam és iskolatársam volt még az Y generáció előtt, akit nem vetett fel a pénz, de csöndben képes volt dolgozni az órán a többiekkel együtt, és nem zavart senki a munkájában. Nem lett jó vagy jeles angolból, de fegyelmezett volt. És ez már egy kulcsfontosságú dolog. (A mostani Y generáció már más téma, róluk egy külön bejegyzésben írok bővebben.)

Felidézve az egyetemen tanultakat, hozzácsapva az aktuális globális/hazai oktatásügyi trendekkel, három lehetséges végkimenetet látok a fenti történetből:

  1. Megpróbálunk interaktívabb, izgalmasabb, szórakoztatóbb, motiválóbb idegennyelv órákat tartani, hátha ezzel megmenthetjük ezeknek a diákoknak a lelkét, miközben felkeltjük a figyelmüket, megnyerve őket magunknak, és maguknak. Jelenleg ez zajlik Magyarországon (is), és én is erre vonatkozóan kapom a fejtágítást. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy csak és kizárólag a tanárokon múlna a diákok sikere. Aki felelősségteljes és gondolkodó emberként ilyet mond, bárhol is helyezkedjék el az oktatás rendszerében, az sürgőssen nézesse meg magát kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
  2.  Ezeket a diákokat, (nevezzük őket a jövőben “dead weight-nek” az egyszerűség kedvéért) kitesszük az idegennyelv órákról. Ezt nyilván nem lehetne (könnyen) megvalósítani, mivel rögtön adódna a kérdés: hová tegyük ezeket a gyerekeket az adott tanítási óra idejére? Értsd: ki felügyeljen rájuk, hol és hogyan? Hiszen “gyerek nem maradhat felügyeletlenül tanítási időben”. Köszönjük Emese. És persze rögtön jönnének a diszkriminációt és annak szinonímáit károgó varjak és emberjogi aktivisták. Mert éppen ráérnek. Ennek ellenére, egy külön szoba vagy terem erre a célra megfelelne, hozzá szakképzet személyzet (iskolapszichológus, pedagógiai asszisztens). Akadálya? Nincs rá keret. Következő!
  3. Ez a megoldás lenne a legnemzetközibb mind közül, tehát vagy nem adaptálható a hazai viszonyokra vagy nem kell, mert… tetszőleges befejezés. A skandináv országokban, illetve John Dewey-nak hála az Egyesült Államokban is létrejött egy olyan oktatási modell, amelyben a tanulók szelektíven tanulnak. Értsd: a “one size fits all” (mindenkinek ugyanazt) helyett itt lehet olyan, hogy Suzy kevesebbet tanul X tantárgyból, ellenben többet Y tantárgyból. Például: hősünket nem érdekli az irodalom, viszont a fizika és a gépek annál inkább. Mi történik? Suzy megkapja irodalomból a minimális tudnivalót, a többi időt az őt érdeklő tantárggyal (fizika, mechanika) tölti. És így a kicsi Suzy kiváló fizikus, autószerelő, vagy bármilyen hasonló jellegű szakma neves és boldog képviselője lesz. Mi a rendszer hátránya? Túl a szakmai megvalósításban jelentkező nehézségeken? Az egyoldalú, illetve egysíkú gondolkodás? A széleskörű általános műveltség hiánya? A kizárólag a piaci igényeket kielégítő szakemberek áradata a világon? A lehetséges asztali társalgások témaválasztékának leszűkülése? Nem tudom.

Nem tudom, hogy a jövőben milyen változások lesznek e téren hazánk háza tájékán. Egy dolog azonban biztos: Kőrösi Bálint egy remek blogbejegyzését olvasva (https://otevotnyelv.com/nyelvtanulas-szeretete/) csak annyit tudok mondani: NEM KELL MINDENKINEK UGYANAZT AZ IDEGENNYELVET TANULNI! Sőt, NEM KELL MINDENKINEK IDEGENNYELVEKET TANULNIA!

 

Lám, miket talál az ember a neten?

 Kedves Olvasóm!

Épp a napokban történt velem, hogy miközben a neten böngésztem, (már magam sem tudom miután kutatva) egyszer csak figyelmes lettem az alábbi linkre:

http://egriugyek.hu/eger-ugye/ujabb-diplomasok-kerultek-ki-az-egri-foiskolarol-iden-mar-a-legjobb-oktatokat-is-dijazzak

A hír önmagában nem egy nagy durranás. Minden évben frissen végzettek százait bocsátja útjára az intézmény a való világba, vagy a nagybetűs ÉLETBE vezető úton. (Később ezen emberek sikeresen megszerzik a nyelvvizsgájukat is, s így már valóban diplomásokká válnak.)

Az érdekesség inkább az, hogy bár a nevem szerepel a kitüntetettek között (publikációs díjat kaptam személyesen a rektorhelyettes úrtól; hoppá, vigyázztam!), sajnálatos módon a csütörtöki napra időzített interjún (igen, még tisztán emlékszem, hogy akkor lett volna) nem tudtam részt venni, pedig ez biztosan megdobta volna a tévés karrieremet, illetve nagy hírnevet csinált volna. De hát, so ist das Leben!

És hogy miért nem tudtam elmenni az interjúra? Nos, azért mert mint minden embernek, nekem is van főnököm. Pontosabban főnöknőm. És mivel nem tudták megoldani az iskolai helyettesítésemet (hiába, nélkülözhetetlen vagyok :-D), így nem mondhattam semmi unalmasat Eger város lakóinak, amivel elősegíthettem volna biztos elalvásukat a tévé képernyők előtt. Talán majd máskor. 😉

Boldog születésnapot, EKE! :-)

Kedves Olvasóm!

“Igen, ezt is megéltük! Több évtizedes várakozás, szervezés, átalvatlan éjszakázás, folyosói lobbizás és izgatott tövig történő körömrágás után végre újra itt vagyunk!”

Nagyjából így tudom summázni annak a csütörtök délutáni laza másfél-két órás csodálatosan megkomponált, zenével és énekléssel, megindító beszédekkel és rengeteg prominens résztvevővel átszőtt ünnepi műsort, illetve annak mondanivalóját. A sok szép emlék, kellemes múltidézés és a jelen izgalma csodálatosan eltöltötte mindannyiunkat. Még azokat is, akiket mindez kevésbé érintett meg.

Például, a tőlem balra ülő Almafiút és Almalányt bizonyára jobban foglalkoztatta az, hogy mennyire menők és milyen szuper az Almafonjuk, mint az Ideiglenes Intézményvezető értékelőbeszéde. So it goes.

A műsor után “rövid technikai szünet” következett, értsd: két órás előkészület a hét órakor kezdődő fogadásra (az internetes program szerint ennek ötkor kellett volna bekövetkeznie, de hát so ist das Leben.)

A helyszínen felkínált borokra igazán nem lehetett panasz: mind egri pincéből került napvilágra, hogy megmutassa a ragyogó esti fényben megcsillanó szépséges fehér vagy vörös tengerként hullámzó kincsét a négy városból odasereglők népes hadának. Csak hát hűtés nem igen akadt, mivel egyenesen az asztal alól vagy máshonnan kerültek elő a drága száraz nedűk. 😦 Biztos eddig tartott a pincehideg. 

Az est fénypontja számomra mégis az a jelent volt, amikor egy engem évtizedekkel (csak 10 éve tanulok a főiskolán, pardon, egyetemen) ezelőtt tanító tanárommal beszédbe elegyedtem egy másik engem szintén tanított tanárnő jelenlétében, majd a nevem bemondása után tanár úr közölte velem, hogy ilyen nevű tanítványa soha nem is volt. Mint ahogyan az alapképzésem kezdete is igen messze volt. Na mindegy. Azóta már tegeződünk. 🙂

Summa summarum, a hadmozdulatban résztvevők mind egytől-egyig “megcselekedték amit megkövetelt a haza”, és ebben a tudatban mindannyian boldogan megnyugodtak. Mi jelenlévők pedig velük együtt nyugodtunk meg ebben a tudatban és ünnepeltük velük együtt azt a tényt, hogy főiskolánk szintet lépett, és immáron bármikor cikizhetik az intézmény rövidített nevét, az EKE-t.

Boldog születésnapot, EKE! 🙂

PC_20160710_165912[1]
Mert mi olyan fontosak vagyunk, hogy egyenesen a minisztréiumból rendelünk szónokat! 🙂

Könyvek, könyvek, és még könyvek!

http://asztali.lutheran.hu/programajanlo/23.-budapesti-nemzetkozi-konyvfesztival/leadImage

Az idén is megrendezésre került, kedves Olvasóm, minden könyvmoly, kutató, oktató, értelmiségi, ál-értelmiségi, diák, tudásszomjas szivacs vagy egyszerűen csak olvasni vágyó ember vágyálma: kicsiny fővárosunkban, hihetetlenül széles választékban, “elég nagy” kedvezménnyel, számos programmal megfűszerezve elmerülhetetett a tinta és a papír szerelméből született gyermekek kavalkádjában. Igen, ez a Nemzetközi Könyvhét! 🙂

A rendezvényen én is tiszteletemet tettem egy hozzám hasonlóan szintén nagy könyvrajongó barátommal együtt. Mi tagadás, amint beléptünk a bemutatóterembe és megláttuk a rengeteg értékes portékát, azonnal úgy éreztük magunkat, mint kisgyerek az édességboltban! Hiába no, nekünk már csak ez a csekély öröm maradt vénségünkre! 😉

No meg a kedvezmények! Indításnak a HVG standját vettük célba, és azonnal lecsaptam egy 30%-os kedvezményű könyvre. A vásárlás közben eszembe jutott a régi vendéglátós kérdés: “Itt fogyasztod, vagy becsomagoljam?”. Ez viszont most nem lett volna kérdés. 🙂

Miután körbejártuk és felderítettük a helyszínt, valamint bezsebeltük a kiszemelt “áldozatokat” a legkülönfélébb standok eladóitól (elsősorban szakirodalmat, elvégre az a létszükségletünk), kicsit elfáradtan és megtörten elindultunk élelmet vételezni a helyi önkiszolgáló étterembe. Gyerekek, én még életemben nem ettem sertéshúst ennyi egész feketeborrssal meghintve. A görög saláta pedig úgy kellett mellé, mint éhezőnek egy falat kenyér. Nem is emlékszem mikor ettem utoljára ebből a remek zöldséges finomságból! 🙂 (Remélem ti is kezdtek megéhezni. ;-))

Az ebéd utáni kellemes ejtőzést egy újabb kör vadászattal folytattuk, majd a Magvető és Corvina környékén belefutottunk a Tanár Úrba. Különleges ismertetőjegye, hogy az idén jelent meg egy újabb fordítása; mivel rajong az olasz nyelvvért és nem tartotta elég érthetőnek vagy művészinek vagy…. (tetszőleges indoklásodat kérlek illeszd be!) Babits Mihálynak Dante Alighieri legismertebb alkotásán, a Divina Commediaán(magyarul: Isteni színjáték) véghezvitt magyarra átültetését, ezért frissítette azt egy 2.0-ás verzióra.

Biztos én vagyok ókenzervatív, maradi és őskövület egyben, de én nem vágytam sem a Hamlet újrafordítására (azért Arany János ízesen finom magyarját kevés hazánkfia/lánya tudja überelni), sem erre az alkotásra. Amikor középiskolában olvastam ezeket az irodalmi gyöngyszemeket (igen, kedves Olvasóm, én a középiskolában olvastam, olyasmit is, ami nem feltétlenül volt kötelező [lsd. Goethe Faustját] és nem az autó/motor/csajok/bulik/sportok töltötték ki az életem jelentős részét. Ezért is vagyok ma egy, a sok magányos könyvmoly közül, akik ezen glóbusz arcát tapossák. :-)), fel sem merült bennem, hogy egyszer majd újraírják őket. És ez így van jól.

Szentül hiszem és vallom, hogy ezekhez a művekhez fel kell nőni, minden szinten. Értelemben, érzelemben egyaránt. Bár látom Tanár Úr oktató/nevelő szándékát ezzel a gesztussal (t.i. egyszerűbb, érthetőbb, pontosabb nyelvezeten keresztül vigyük közelebb a fiatalokat ezekhez a művekehez vagy fordítva), de valahol a bennem élő nevelő, nyelvész és nyelvtanár inkább akarja a tömeg felemelkedését a műhöz, mint a mű lesüllyedését, lesüllyesztését a tömeghez (hiszen az egyszerűbb nyelvezet megértése kevesebb mentális energiát és szókincset kíván, vagy tévednék?). But I digress – De elkalandoztam. 🙂

Még két dolgot szerettem volna itt elmesélni (három lesz belőle):

  1. Mint minden évben, most is volt díszvendégünk, méghozzá a kiskorú északi szomszédunk, aki nem csak eredeti szlovák nyelvű művekkel, de egyben magyar szerzők szlovákul íródott alkotásaival is előrukkolt. Was für ein edle Geste!  – Micsoda nemes gesztus!
  2. Nem sokkal azután, hogy barátommal befordultunk a nemzetközi részlegre, ahol a fent említett díszvendég is tartózkodott, szembe jött velünk az az ember, akit én csak Biztonságpolitikai szakértőnek nevezek (mivel ez a szakterülete), és akivel legszívesebben kezet fogtam volna, majd nyomtam volna neki egy tockost a tartozásáért (ugyanis a fenti illető nem jelentetett meg csak pár könyvet az elmúlt évtiezedek alatt, holott ha valakinek, hát neki bőven lett volna miről írnia az olvasóknak. De lehet, hogy csak titkolja.)
  3. Bónusz történet: a Millenárison kívül a napsütésben és madárdalban fürdőző Beton-szigetek öblei között hajókázva vettük észre Noam Chomsky egy politikai jellegű írását. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, ám a mellettünk böngésző kedves idősebb hölgy gyorsan felvilágosított, hogy ez az alkotás olyan nagyívű, hogy még film is készült belőle. Félelmetes ez a fajta tájékozottság!

A vonaton hazafelé egymás között felváltva beszéltük meg az egyes könyvek anyagát, érdemeit és szépségét, illetve a nap eseményeit. Mire hazaértem, majdnem leszakadt a táska a hátamról, pedig csak 10 könyvet vettem.

Jövőre remélem többet tudok, és te is velem együtt böngészel majd, kedves Olvasóm! 🙂

Az izgalom vége

Kedves Olvasóm!

Tartozom neked egy vallomással: Egy ideje csúnyán elhanyagoltalak. Kérlek értsd meg, ez nem pusztán az én hibám! Jöhetnék persze azzal az ócska és mondvacsinált kifogással, hogy nem volt időm, ám ezt pont az az ember mondja, aki már korábban írt a régi bölcsességről (“Időnk mindig arra van, amire és akire akarjuk.”).

Nincs mentségem, kedves Olvasó, shame on me! Talán csak egy dolgot hozhatok fel mentségemre: tudod, amikor az ember egy komoly vizsgára készül, képes, egyben hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokról megfeledkezzen, lásd a férfiak esetében olyan sokszor hangoztatott tisztálkodás. 🙂 Nos, nekem is egy ilyen “komoly és fajsúlyos” vizsgán kellett átesnem.

Mint minden főiskolát/egyetemet végzett ember, de akár egy szimpla érettségi vizsgát sikerrel abszorbált földi halandó is tudja, hogy a sikeres vizsgának több feltétele van:

  1. Kellő mennyiségű és minőségű alvás – Ez az, amiből nekem kevés adatik meg, a saját hülyeségemből kifolyólag, de ezt most inkább nem részletezem.
  2. Alapos felkészültség – Ez a vizsgám alatt kiderült, hogy nem pusztán alapos, de kellően mély és sokoldalú is (egy kis önfényezés 😉 ).
  3. Jó fellépés, higgadtság – Lsd. Jason Statam 🙂
  4. Kellő lelkesedés a témánk iránt, amit egy jó beszélőkével és némi előadói, színészi tudással és szakértelemmel tovább lehet fűszerezni.

Mivel a “párt és Lenin elvtárs” úgy találta, hogy nekem mindez, és további egyéb kompetenciák a rendelkezésemre állnak, méghozzá igen jó szinten, így megkaptam a kitüntetésnek szánt arany csillagot. (Nem, nem tévesztendő össze a sárga csillaggal, ami egy másik történet része. Pont.) 😀

Így majdnem egy hónapnyi (vagy több volt az?, nem is tudom már) kialvatlanság és készülődés, papírgyártás és testi-lelki felkészülés után végre ez a vizsga is lezajlott.

Utatok egy szakasza véget ért, most kezdődik egy újabb…” (Fehér Gandalf). Szóval, ez a rész (és a csíny is) letudva, így immáron visszatérhetek hozzátok kedves Olvasóim. Remélem még maradt számomra “szívetekben egy csöpp hely”.