Dear Reader! We have all been there: trying to memorize a whole bunch of words and phrases just to be able to speak in front of the class or to try to give our best during a language test, maybe a presentation. When such occasions arise we either try to cram in as much as we could inside our heads, or just to give up at all.

But some sought out alternative solutions to studying just words and fixed expressions. Let’s see one of these alternative solutions: introducing Clozemaster!

www.clozemaster.com

Clozemaster is a pretty neat way of studying a language right from the start. Whether you are a newbie or a veteran, the game-like features, the UI, the 8-bit dashboard will definitely grab your attention, especially if you are into retro gaming style. What’s more, you will level up after each time you successfully reach the end of a level (see my first pic on my current level).

The free users can only practise their vocabulary, while premium users have access to both listening and speaking activities as well. In addition, you can choose between multiple choice like tests and text inputs, the latter one rewarding you with double the points than the previous one, every time you score points.

So, instead of just rote learning one word after another, you can see the words working together to form complex and natural sentences. Some are easier and you can quickly anchor them down in your head while others require a bit more patience and practice, depending on the level you’re studying, your mother tongue and your language skills. But fear not! For Clozemaster always showes you the correct result and takes you back to the sentence that needs more practice right before the end of the round. And if you need more, feel free to review all the sentences you have mustered so far! Or go for a ride on the wave of grammar challenges where the task is the same, but you will be required to do a bit of an accuracy tests instead. 😉

The sheer number of learnable languages on the site is rather staggering. As an English speaker you can learn from Afrikaans and Arabic through Greek and Hungarian to Welsh and Yiddish!

Finally, here are a few screenshots of my dashboard and my score. I’m studying German at the moment with the help of the site and I enjoy it greatly! 🙂

Kedves Olvasóm! Korábban már írtam arról, hogy mi a blogom célja és rendeltetése. Ha ez esetleg elkerülte volna a figyelmedet, kérlek olvasd el itt: https://wordpress.com/page/fluentspeechblog.com/1

Arra azonban nem tértem ki, hogy pontosan HOGYAN is tervezem ezt a fajta tájékoztatást és tanítást, népoktatást. Nos, most erre szeretnék röviden kitérni.

A blog célja elsősorban az idegennyelvi beszédfolyékonyság (fluencia) növelése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi készség (olvasás, írás, hallott szövegértés; esetleg fordítás, tolmácsolás) nem lenne fontos, vagy nem kellene fejleszteni, de tapasztalatom szerint a nyelvtanulóknak, illetve nyelvet használóknak sokszor a folyékony beszéd okozza a legnagyobb kihívást. (Ez természetesen a elsődlegesen a nem-anyanyelvűekre vonatkozik.)

A blogot bilingviálisra (kétnyelvűre) terveztem. Ennek oka abban keresendő, hogy bár főleg magyar nyelvtanulóknak szánom az itt található tartalmakat, mégis, a mai globális világban nem árt, ha az embert a nemzetközi porondon is jegyzik. Éppen ezért az itt olvasható bejegyzések egyaránt elérhetőek lesznek magyarul és angolul egyaránt.

Emellett nem árt, ha tudod, hogy azért én is emberből vagyok és néha előfordul, hogy kicsit érzékenyebb, személyesebb tartalmakat is feltöltök erre az oldalra. Természetesen ezeket a szövegeket nem kell elolvasnod, ha nem akarod. Véleményezésre mindig van lehetőség az egyes írások kapcsán, de EZT CSAK KULTURÁLT FORMÁBAN, ÉSZÉRVEKKEL ALÁTÁMASZTVA FOGADOM EL! Természetesen minden esetben fenntartom magamnak a jogot és a lehetőséget, hogy bármely durva, sértő, nem odaillő megjegyzést eltávolítsak az oldal zavartalansága érdekében. Kérlek, erre légy tekintettel!

A fentiek tükrében szeretnék különféle offline és online forrásokat felkínálni, amelyek remélhetőleg hozzájárulnak az idegennyelvtudásod elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. Ezek között a tartalmak között szerepelnek tanulást segítő weboldalak, blogok, könyvek, film, zene vagy éppen sorozatajánló. Ezen források esetében két fontos szabályt kell mindig szem előtt tartanod:

1. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG KIPRÓBÁLT DOLGOKAT AJÁNLOK NEKTEK! Semmi olyat sem szeretnék bárkinek felkínálni, amit előzetesen legalább egy rövid ideig nem teszteltem, hiszen így nem lehet hiteles a bemutatás!
2. BÁRMI, AMI NEKEM BEVÁLLT, VAGY TETSZETT NEM BIZTOS, HOGY NEKED IS MŰKÖDNI FOG! Ez bármivel így van, nem kell meglepődnöd. Vannak olyan módszerek, weboldalak, szolgáltatások, amelyek bizonyos embereknek kedveznek, míg mások kevesebb vagy éppen alig érzékelhető sikerrel fogják használni. Ennek ellenére mindenkit arra biztatok, hogy bátran tegyen egy próbát az itt felkínált lehetőségekkel!

Akkor hát, kalandra fel!

🙂

Kedves Olvasóm! Bizonyára benned is felötlött már a kérdés, hogy tulajdonképpen miért voltak kötelező idegen nyelv óráid iskolás/főiskolás vagy egyetemista éveid alatt. Miért voltak fontosak ezek az órák? Mivel lettél több ezeknek köszönhetően? Éppen ezen kérdésekre válaszul most felvetek néhány lehetséges megközelítést.

Az idegennyelv-tanulás fontosságáról, illetve annak konkrét, az agyra és a gondolkodásra gyakorolt pozitív hatásairól egy remek rövid, ámde jól érthető TED videó tesz tanúbizonyságot (https://www.youtube.com/watch?v=MMmOLN5zBLY). Ebben a videóban is jól látható, hogy a két (vagy többnyelvű) agy milyen jótékony hatásokat “szenved el” az idegen nyelvtanulás oltárán feláldozott sok-sok órányi (vagy éppen évnyi) gyakorlásnak köszönhetően.

Egy másik, szintén nem elhanyagolható, megközelítése az idegennyelv-tanulásnak az ilyen jellegű tudás anyagi vonzata, amelyet Bálint a következő blogbejegyzésében remekül összefoglal a 2016-os évre levetítve.

https://otevotnyelv.com/nyelvtudas-2016/

Továbbá, idegen nyelvet nem csak anyagi okokból, vagy az újdonság keresése, illetve a szellemi frissentartás miatt lehet, illetve érdemes tanulni. Ma már egy olyan globális világban élünk, ahol szinte lehetetlenség legalább egy idegen (zömmel az angol) nyelv ismerete nélkül (meg)élni.

A legtöbb sorozat, film, tudományos kutatás, vagy éppen a magyar nyelvbe bekerülő új kifejezés (pl. ezt adom; szó szerinti fordítása az angol I give that-nek, de a magyar megfelelő önmagában nem közvetíti ugyanazt a jelentést, mint angol eredetije, ráadásul igen “magyartalanul” hat) is az angol nyelvből ered. Így tehát legalább ezt a nyelvet fontos jól és helyesen megtanulni és használni. Ez természetesen nem csak az én véleményem, ez egy tény. 🙂 Így tehát, már csak hobbi szinten is érdemes elkezdeni foglalkozni egy (vagy több) idegennyelv-tanulásával akár otthon, az internet segítségével. A későbbiekben bemutatok majd néhány weboldalt, amely segítséget nyújt ebben a folyamatban.

Akármi is legyen az indokunk az idegennyelv-tanulására, fontos, hogy kitartóan és következetesen csináljuk azt, különben annak hatékonysága alacsony lesz, lsd. a következő cikket ennek kapcsán: https://otevotnyelv.com/fokusz/.

Kedves Olvasóm! Kívánom neked, hogy megtörhetetlen lelkesedéssel és kitartó munkával érd el a célodat: egy vagy több idegen nyelv magas szintű ismeretét, illetve használatát! Ugyanakkor, soha ne feledkezz meg saját anyanyelved fontosságáról és annak igényes és művelt szóhasználatáról sem (káromkodni természetesen szabad, de kizárólag indokolt esetben és csak egy egészséges időtartamig, különben egy, a nyelvi igénytelenséget jól mutató szokássá válik ;-)).

„…soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségesig mívelni kötelesség.” (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837))

I came upon a very useful website a few year before and immediately decided to re-post the posts it shares on Facebook with other fellow teachers of English and students eager to add some more to their knowledge of this language. This site was Fluent Land. (https://www.fluentland.com/)

---

Fluent Land caters for a number different needs, whether they are coming from teachers of English or students of the language:

• It provides you with a place to practice different language skills from grammar and listening to vocabulary and pronunciation (the latter one can be practiced on either a beginner, an intermediate and an advanced level).
• It offers both TOEFL and IELTS practice material.
• It helps both your students and you, too with a variety of language games that aim at improving the different skills of language users.
• In addition, it is not only a site for language learning, but also for getting to know other teachers and students from around the globe. Both the forum and their blog are open to new ideas brought together by the many.
• Finally, it let’s you search their online database of users to find either the right language teacher for your personal needs or the next foreign language that you want to study. 

What I found really cool about this site is the sheer number of great material that you can browse online and print out as educational aid. My favourite section is the vocabulary part of their blog (http://www.fluentland.com/english-vocabulary-lessons/): from here, they freely share their vocabulary materials on Facebook and of course, – one good turn deserves another, – the knowledge they so generously have imparted on us, is spread further thanks to the “Share” button.

If you want to find out more about their goodies and improve the level of English of those you work with every day, give it a spin! 🙂

 

Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy vajon tényleg kell-e mindenkinek idegennyelveket tanulni?

Sokszor azt tapasztalom, hogy nem kevés ember, aki éveket öl az idegennyelv tanulásba (ők azok, akik szó szerint elvesztegetik az idejüket, mivel számukra az egész folyamat gyakorlatilag nem más, mint kínszenvedés) amikor nem jut el a siker csúcsára (de még csak a domb tetejére sem), siránkozik az eredménytelenségén és így panaszkodik:

“Nem volt jó a tanár.”, “Nem jól tanítottak minket.”, “Semmi értelmeset/hasznosat nem tanultunk az órán.”, stb. stb. stb.

Őszintén szólva, megértem ezeket az embereket. Tényleg. Teljesen. Számukra amit tanultak az órán (már ha tanultak egyáltalán, mert tisztelet a kivételnek, sokuk csak testileg van jelen társai között, lelkileg valamelyik másik létsíkon tartózkodik) az teljesen felesleges és értelmetlen. Gondolja ő. Hány ilyen embert ismerünk, aki nem tanult meg egy idegen nyelven, mert abszolút nem érdekelte a dolog ÉS mert nem fektetett bele kellő mennyiségű ÉS minőségű energiát? Nyugodt szívvel mondhatom ki ezekkel az emberekkel közösen: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN VETTETEK RÉSZT A NYELVÓRÁKON! Tényleg.

Persze az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa (lásd pl. itthttp://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=157) világosan kijelenti, hogy 16 ÉVES KORIG TANKÖTELES A GYERMEK. Tudjuk jól. Most inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy ha általános, illetve középiskolai évei alatt a kommunikatív nyelvtudás minimumát sem volt képes összeszedni az illető (nem, itt most nem arra gondolok, hogy képes kérni egy pohár vizet és hosszú szünet), akkor minek koptatta addig a nyelvórákban a padot? Nem egy esetben pont az ilyen emberek azok, akik unalmukban és közönyükben minden lehetséges eszközzel megzavarják a tanóra menetét. Mindezt azért, mert nem értik, mi történik az órán, hogy a tanár miről beszél, vagy mert nem érdekli őket az adott tananyag, illetve tantárgy. Persze a sor tovább bővíthető olyan elemekkel, mint például a következő varázslatos hívószavak: alacsony szocióökonómia, szociokulturális státusz (magyarul: szegény és műveletlen bunkó, erős kisarkítással), alulmotivált, alulszocializált, stb, stb. Csodálatos. (A tanulási nehézségekkel küzdő kategóriáját direkt nem vettem ide, mert az egy kicsit komolyabb, súlyosabb dolog a fentiekhez képest.)

A fenti érvekre (kifogásokra) csak annyit tudok mondani, hogy: Na und? Nem egy olyan osztálytársam és iskolatársam volt még az Y generáció előtt, akit nem vetett fel a pénz, de csöndben képes volt dolgozni az órán a többiekkel együtt, és nem zavart senki a munkájában. Nem lett jó vagy jeles angolból, de fegyelmezett volt. És ez már egy kulcsfontosságú dolog. (A mostani Y generáció már más téma, róluk egy külön bejegyzésben írok bővebben.)

Felidézve az egyetemen tanultakat, hozzácsapva az aktuális globális/hazai oktatásügyi trendekkel, három lehetséges végkimenetet látok a fenti történetből:

1. Megpróbálunk interaktívabb, izgalmasabb, szórakoztatóbb, motiválóbb idegennyelv órákat tartani, hátha ezzel megmenthetjük ezeknek a diákoknak a lelkét, miközben felkeltjük a figyelmüket, megnyerve őket magunknak, és maguknak. Jelenleg ez zajlik Magyarországon (is), és én is erre vonatkozóan kapom a fejtágítást. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy csak és kizárólag a tanárokon múlna a diákok sikere. Aki felelősségteljes és gondolkodó emberként ilyet mond, bárhol is helyezkedjék el az oktatás rendszerében, az sürgőssen nézesse meg magát kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.
2.  Ezeket a diákokat, (nevezzük őket a jövőben “dead weight-nek” az egyszerűség kedvéért) kitesszük az idegennyelv órákról. Ezt nyilván nem lehetne (könnyen) megvalósítani, mivel rögtön adódna a kérdés: hová tegyük ezeket a gyerekeket az adott tanítási óra idejére? Értsd: ki felügyeljen rájuk, hol és hogyan? Hiszen “gyerek nem maradhat felügyeletlenül tanítási időben”. Köszönjük Emese. És persze rögtön jönnének a diszkriminációt és annak szinonímáit károgó varjak és emberjogi aktivisták. Mert éppen ráérnek. Ennek ellenére, egy külön szoba vagy terem erre a célra megfelelne, hozzá szakképzet személyzet (iskolapszichológus, pedagógiai asszisztens). Akadálya? Nincs rá keret. Következő!
3. Ez a megoldás lenne a legnemzetközibb mind közül, tehát vagy nem adaptálható a hazai viszonyokra vagy nem kell, mert… tetszőleges befejezés. A skandináv országokban, illetve John Dewey-nak hála az Egyesült Államokban is létrejött egy olyan oktatási modell, amelyben a tanulók szelektíven tanulnak. Értsd: a “one size fits all” (mindenkinek ugyanazt) helyett itt lehet olyan, hogy Suzy kevesebbet tanul X tantárgyból, ellenben többet Y tantárgyból. Például: hősünket nem érdekli az irodalom, viszont a fizika és a gépek annál inkább. Mi történik? Suzy megkapja irodalomból a minimális tudnivalót, a többi időt az őt érdeklő tantárggyal (fizika, mechanika) tölti. És így a kicsi Suzy kiváló fizikus, autószerelő, vagy bármilyen hasonló jellegű szakma neves és boldog képviselője lesz. Mi a rendszer hátránya? Túl a szakmai megvalósításban jelentkező nehézségeken? Az egyoldalú, illetve egysíkú gondolkodás? A széleskörű általános műveltség hiánya? A kizárólag a piaci igényeket kielégítő szakemberek áradata a világon? A lehetséges asztali társalgások témaválasztékának leszűkülése? Nem tudom.

Nem tudom, hogy a jövőben milyen változások lesznek e téren hazánk háza tájékán. Egy dolog azonban biztos: Kőrösi Bálint egy remek blogbejegyzését olvasva (https://otevotnyelv.com/nyelvtanulas-szeretete/) csak annyit tudok mondani: NEM KELL MINDENKINEK UGYANAZT AZ IDEGENNYELVET TANULNI! Sőt, NEM KELL MINDENKINEK IDEGENNYELVEKET TANULNIA!

 

 Kedves Olvasóm!

Épp a napokban történt velem, hogy miközben a neten böngésztem, (már magam sem tudom miután kutatva) egyszer csak figyelmes lettem az alábbi linkre:

http://egriugyek.hu/eger-ugye/ujabb-diplomasok-kerultek-ki-az-egri-foiskolarol-iden-mar-a-legjobb-oktatokat-is-dijazzak

A hír önmagában nem egy nagy durranás. Minden évben frissen végzettek százait bocsátja útjára az intézmény a való világba, vagy a nagybetűs ÉLETBE vezető úton. (Később ezen emberek sikeresen megszerzik a nyelvvizsgájukat is, s így már valóban diplomásokká válnak.)

Az érdekesség inkább az, hogy bár a nevem szerepel a kitüntetettek között (publikációs díjat kaptam személyesen a rektorhelyettes úrtól; hoppá, vigyázztam!), sajnálatos módon a csütörtöki napra időzített interjún (igen, még tisztán emlékszem, hogy akkor lett volna) nem tudtam részt venni, pedig ez biztosan megdobta volna a tévés karrieremet, illetve nagy hírnevet csinált volna. De hát, so ist das Leben!

És hogy miért nem tudtam elmenni az interjúra? Nos, azért mert mint minden embernek, nekem is van főnököm. Pontosabban főnöknőm. És mivel nem tudták megoldani az iskolai helyettesítésemet (hiába, nélkülözhetetlen vagyok :-D), így nem mondhattam semmi unalmasat Eger város lakóinak, amivel elősegíthettem volna biztos elalvásukat a tévé képernyők előtt. Talán majd máskor. 😉