Boldog születésnapot, EKE! :-)

Kedves Olvasóm!

“Igen, ezt is megéltük! Több évtizedes várakozás, szervezés, átalvatlan éjszakázás, folyosói lobbizás és izgatott tövig történő körömrágás után végre újra itt vagyunk!”

Nagyjából így tudom summázni annak a csütörtök délutáni laza másfél-két órás csodálatosan megkomponált, zenével és énekléssel, megindító beszédekkel és rengeteg prominens résztvevővel átszőtt ünnepi műsort, illetve annak mondanivalóját. A sok szép emlék, kellemes múltidézés és a jelen izgalma csodálatosan eltöltötte mindannyiunkat. Még azokat is, akiket mindez kevésbé érintett meg.

Például, a tőlem balra ülő Almafiút és Almalányt bizonyára jobban foglalkoztatta az, hogy mennyire menők és milyen szuper az Almafonjuk, mint az Ideiglenes Intézményvezető értékelőbeszéde. So it goes.

A műsor után “rövid technikai szünet” következett, értsd: két órás előkészület a hét órakor kezdődő fogadásra (az internetes program szerint ennek ötkor kellett volna bekövetkeznie, de hát so ist das Leben.)

A helyszínen felkínált borokra igazán nem lehetett panasz: mind egri pincéből került napvilágra, hogy megmutassa a ragyogó esti fényben megcsillanó szépséges fehér vagy vörös tengerként hullámzó kincsét a négy városból odasereglők népes hadának. Csak hát hűtés nem igen akadt, mivel egyenesen az asztal alól vagy máshonnan kerültek elő a drága száraz nedűk. 😦 Biztos eddig tartott a pincehideg. 

Az est fénypontja számomra mégis az a jelent volt, amikor egy engem évtizedekkel (csak 10 éve tanulok a főiskolán, pardon, egyetemen) ezelőtt tanító tanárommal beszédbe elegyedtem egy másik engem szintén tanított tanárnő jelenlétében, majd a nevem bemondása után tanár úr közölte velem, hogy ilyen nevű tanítványa soha nem is volt. Mint ahogyan az alapképzésem kezdete is igen messze volt. Na mindegy. Azóta már tegeződünk. 🙂

Summa summarum, a hadmozdulatban résztvevők mind egytől-egyig “megcselekedték amit megkövetelt a haza”, és ebben a tudatban mindannyian boldogan megnyugodtak. Mi jelenlévők pedig velük együtt nyugodtunk meg ebben a tudatban és ünnepeltük velük együtt azt a tényt, hogy főiskolánk szintet lépett, és immáron bármikor cikizhetik az intézmény rövidített nevét, az EKE-t.

Boldog születésnapot, EKE! 🙂