Kedves Olvasóm!
Tartozom neked egy vallomással: Egy ideje csúnyán elhanyagoltalak. Kérlek értsd meg, ez nem pusztán az én hibám! Jöhetnék persze azzal az ócska és mondvacsinált kifogással, hogy nem volt időm, ám ezt pont az az ember mondja, aki már korábban írt a régi bölcsességről (“Időnk mindig arra van, amire és akire akarjuk.”).
Nincs mentségem, kedves Olvasó, shame on me! Talán csak egy dolgot hozhatok fel mentségemre: tudod, amikor az ember egy komoly vizsgára készül, képes, egyben hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokról megfeledkezzen, lásd a férfiak esetében olyan sokszor hangoztatott tisztálkodás. 🙂 Nos, nekem is egy ilyen “komoly és fajsúlyos” vizsgán kellett átesnem.
Mint minden főiskolát/egyetemet végzett ember, de akár egy szimpla érettségi vizsgát sikerrel abszorbált földi halandó is tudja, hogy a sikeres vizsgának több feltétele van:
- Kellő mennyiségű és minőségű alvás – Ez az, amiből nekem kevés adatik meg, a saját hülyeségemből kifolyólag, de ezt most inkább nem részletezem.
- Alapos felkészültség – Ez a vizsgám alatt kiderült, hogy nem pusztán alapos, de kellően mély és sokoldalú is (egy kis önfényezés 😉 ).
- Jó fellépés, higgadtság – Lsd. Jason Statam 🙂
- Kellő lelkesedés a témánk iránt, amit egy jó beszélőkével és némi előadói, színészi tudással és szakértelemmel tovább lehet fűszerezni.
Mivel a “párt és Lenin elvtárs” úgy találta, hogy nekem mindez, és további egyéb kompetenciák a rendelkezésemre állnak, méghozzá igen jó szinten, így megkaptam a kitüntetésnek szánt arany csillagot. (Nem, nem tévesztendő össze a sárga csillaggal, ami egy másik történet része. Pont.) 😀
Így majdnem egy hónapnyi (vagy több volt az?, nem is tudom már) kialvatlanság és készülődés, papírgyártás és testi-lelki felkészülés után végre ez a vizsga is lezajlott.
“Utatok egy szakasza véget ért, most kezdődik egy újabb…” (Fehér Gandalf). Szóval, ez a rész (és a csíny is) letudva, így immáron visszatérhetek hozzátok kedves Olvasóim. Remélem még maradt számomra “szívetekben egy csöpp hely”.
Fluent Speech Blog 